A talált cica.
Az út árkában lapult
Egy beteg, piszkos kiscica.
Szeme homályos volt és könnyes,
Szőre összeragadva.
Itt – ott voltak sebei is,
Enni, már régen nem ehetett.
Jött arra egy fiú kerékpáron,
S a cicának gazdája lett.
Otthon nagyon csodálkoztak:
„ Te hazahozol minden elhagyott állatot? ”
De azért ottmaradt a cica,
Ehetett bőven, kis kosárkában aludt.
Ahogy megszokta otthonát,
Már nem fújt, nem remegett.
Szőre is lassan kitisztult,
Szeme kifényesedett.
Elhagyta kosár lakhelyét,
Barátságosan simítkozott.
Mivel mindene megvolt,
Sohasem nyávogott.
Az állatokban is van hála,
Szeretet és ragaszkodás.
Ez egy velük született érzés?
De az embereknél ritka szokás.
|