[Későbbi] [567-548] [547-528] [527-508] [507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
Juhász Gyula
Rorate
A kéklő félhomályban
Az örökmécs ragyog,
Mosolygón álmodoznak
A barokk angyalok.
A gyertyák rendre gyúlnak,
A ministráns gyerek,
Mint bárány a mezőben,
Csenget. Az árny dereng.
Hideg kövön anyókák
Térdelnek. Az ifjú pap
Magasba fölmutatja
Szelíden az Urat.
Derűs hit tűnt malasztját
Könnyezve keresem.
Ó, gyönyörű gyermekség!
Ó, boldog Betlehem!
Szeretettel gondolok rád,puszillak:Angyalka.
Szép hétvégét. |
Drága Mézecském!Nekerd is nagyon szép téli napot és estét kívánok!A Te fejléced is klassz!Ha szeretnéd szívesen segítek!Csak küld el az emailomra(alimera@citromail.hu)az alapképet!Megcsinálom nagyon szívesen!Millió puszi Alimera |
Szia Jenikém!
Egy jó éjszakát puszit hoztam neked,és megköszönöm,hogy olyan sok szép
vallási képet tettél fel,vittem el belőlük az aranyangyal oldalamra.
Nagyon szép a karácsonyi ünnepi képtárad,azt hiszem itt mindenki talál szép
honlap kellékeket.
Puszillak,szép álmokat,angyalkák vigyázzanak az állmodra.
|
Hála az égnek itt mindent megtalálhattam, mire szükségem volt a karácsonyos dizimhez!!!! Kössziii
Valentine |
Reményik Sándor - Egy lélek állt...
Egy lélek állt az Isten közelébe'
S az örök napsugárban reszketett
És fázva félt,
Mert érezte, hogy vonzza már a föld,
És keserűn kelt ajkán a "miért",
Mikor az Isten intett neki: "Készülj!
Valaki ott lenn meg akar születni,
Neked szőtték e színes porhüvelyt:
Pici kezeket, pici lábakat;
És most hiába, le kell szállanod,
Öröktől fogva te vagy kiszemelve,
Hogy e testet betöltsd,
Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.
Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!"
S szólt a lélek: "Én nem akarok menni!
Én boldog vagyok Veled, Istenem;
Mit vétettem, hogy egedből kivetsz?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S elhagynom búsan és reménytelen
Az angyalokat, testvéreimet?
Mit vétettem, hogy le kell szállanom,
S felöltenem a gyötrő Nessus-inget,
A meghasonlás örök köntösét,
A nekem szabott hitvány rongy-ruhát?
Ki bor vagyok: a Végtelennek vére,
S láng, mely üveg alól is égig ér:
Mit vétettem, hogy bezársz engemet
Kehelybe, amely megrozsdásodik,
S ampolnába, mely romlandó cserép?!"
És szólt az Isten szigorún: "Elég!
A törvény ellen nincsen lázadás!
Ha milliók mentek panasztalan,
Talán te légy kivétel?
Mint a fiókát az atyamadár:
Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni,
S jobban becsülni meg az örök fészket!"
S az Ige alatt meggörnyedt a lélek.
Szomorún indult a kapu felé,
De onnan visszafordult: "Ó Uram,
Egy vágyam, egy utolsó volna még;
Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt,
Szerettük egymást véghetetlenül,
Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet,
Szeretném viszontlátni odalenn,
Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot."
S felelt az Úr:
"Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."
Ölellek: Isa |
Szia Mézecském! Csak egy kukucsra jöttem és hoztam neked sok puszit. Gyönyörű lett a téli oldalad. Valcsi
|
Adventi ház
Ádventi házunk van, sokablakos.
Minden este nyitunk egy ablakot.
Benn melegen kis fehér gyertya lángol,
és árad a fény minden ablakából.
Kis ablakokkal versenyt fénylenek
csodába bámuló gyermekszemek.
Ablaktábláin biztató írás:
eljő a mennyekből a Messiás.
S a nevét nevezik Csodálatosnak.
És fölemeli, akit megtaposnak.
És a békesség Fejedelme lesz:
szabadulást hoz, életet szerez.
Telnek a percek, múlnak a napok,
sorra kinyílnak mind az ablakok.
Ahány kis ablak, annyi szent ígéret.
Hívnak, biztatnak, csudákat beszélnek.
Mi áhítattal álljuk mind körül.
A ház sugárzik, és a szív örül.
Fehér falára festve sok gyerek.
Mind Betlehem felé igyekszenek.
Havas fenyő közt, ki gyalog, ki szánon,
kéz a kézbe', hogy kis kezük ne fázzon.
Sietve mennek mint a pásztorok.
Piros orcájuk bízva mosolyog.
De én egy másikat is ismerek.
Nem ilyen derűs, nem ilyen meleg.
Van-e gondom sok sötét ablakára?
Hiszen itt a karácsony nemsokára.
Nyitom-e sorra mindenegy napon
Krisztusra váró lélekablakom?
Mert az a lelkem is: ádventi ház.
És ha elalszik, hogyha nem vigyáz,
olyan sötét lesz majd karácsony-estén,
a fényt, vigaszt hiába is keresném.
Ha majd minden szem, minden szív ragyog,
akkor siratnám, hogy sötét vagyok.
Sötét lelkemen sötét ablakok,
táruljatok, örömre nyíljatok!
Ne legyen egy se zord, ne egy se zárva.
Ragyogjon mind a Messiásra várva!
Sötét ádventi ház, sokablakos!
Minden este nyíljék egy ablakod!
/Túrmezei Erzébet/
Szeretettel,puszillak,Angyalka.
|
Hmmm....most amikor igazán körülnéztem láttam gondolataida a szemről és teljesen egyetértek veled. Én is szeretem látni amikor beszélek valakivel az illető szemét. És én is ha megnézek valakit a szeme érdekel a leginkább, a tiekinetete, gondolatai és érzései. Én mondjuk jobban szeretm eltitkolni, de persze én sem vagyok gép, hogy semmi érzelem ne tükröződjön az egyre inkább zöld szemeimen. Hátt igen, az én szemem külön téma. Kissebb koromban barna volt, most meg fokozatosan zöldül. Csak a szemüvegem miatt árnyékban van és ezért csak akkor látszik ha valaki jól megnézi...:(
Jah és mielőtt elfelejteném boldog Mikulást kívánok, mert az egységes dolgozat miatt mikuláskor is a konyv mellett kell görnyednem. Na, de most megyek tanulni, mert románból szép székely nyelven nem tudok semmit.
Blackrose |
Téli vers
Ej, ej, garázda tél apó!
Ki ördög hítta kelmedet,
Hogy sz. Mártonnap tájba' hó
Borítja házi telkemet?
Hogy bámul a vén vaksi hold
Hópelyheken át, mint szitán!
Pedig milyen jó szeme volt
Nyáron, szerelmesek után!
Mily villogó szemmel lesett
Minden sovárgót, csintalant;
Tudta nélkül alig esett
Szerelmi légyott és kaland.
De most bezzeg bámulhat ám,
Míg, amivel lát, kiapad, -
Mégsem jön ifju és leány:
Nagyon szabad künn a szabad.
Sőt a fakó poéta sem
Motollál a négy végivel,
Hanem bent ül kedélyesen
S tollmardosó dolgot mivel:
"Óh, természet halála, tél!
Emígy kapaszkodik bele -
"S te hófehér hó, mint Adél
Fehér, hideg hókebele..."
Pedig jól tudja, a kötél,
Hogy a lány keble nem hideg:
Csak, persze, tiltja szép Adél
Körmét annál hevitni meg.
De én kemencém oldalán
Csak fumigálom a telet;
Megfér kivül szobám falán!
Ne bántsa ezt a kis helyet.
Most fázok, mert van benne mód
Mig el nem ég félölnyi fám:
Akkor... ha elrontom a szót
És fázom, - nem az én hibám.
Arany János(1850 nov.)
Kellemes napot kivánok:)
Smile Island |
Szio!
Na azert csak osszeraktam valamit
Puszi, Winie
|
Huppsz, bocsi a szin miatt, elfelejtettem atallitani! Rejtjelezve kapod meg :) |
Draga Jenykem!
Nagyon koszonom a latogatasod!
Tudom elmult mar a hetvege, de szeretnek kivanni kellemes hetkezdest Neked. Tudod, emlitettem, hogy keszitettem a masik oldalam, ott vagyok inkabb megtalalhato. Ezert neha a figyelmem elterelodik a gportalos oldalrol. De nem feledkezem meg a baratokrol! :)
Kepet most nem hoztam, most csak gyorsan akartam irni Neked!
Puszi,
Winie
Imadom a kek szint, nagyon tetszik Nalad!
|
Télen minden kopár
Elhull fű, fa, virág
Télen minden sivár
Kihalt, csendes a határ
Télen minden színtelen
Eltűnnek a színek hirtelen
Télen uralkodik a homály
A hideg, a jég, szinte kiált
Télen elülnek a zengők
Csak néha hallatszanak csengők
Télen félelem az élet,
Nem is hinni, itt emberek élnek
Tél…
Azért én mégis, szeretlek téged.
Kellemes hétkezdést..Ölellek..
|
Útálom a hétfőt,
mert új hét kezdete.
Imádom azt a Szellőt,
mely viharok gyermeke…
Délelőtt szokatlan csendesség
kígyózik a hosszú téren.
Egy-két kóbor lélek mendegél
rideg beton tengerében.
Kopogó, csoszogó cipőtalpak,
nyiorgó, zörgő villamos,
omladozó szürke falak,
nincs olyan, mi illatos…
A lámpák világítanak még,
de nem lehet látni mégsem.
Munkába siet a nép.
Ajj! El ne késsen!
Álmos tekintetek fürkészik
a kihalt utcákat.
Céljukat mereven keresik,
s nem találják a megoldásokat.
Ködbe burkolózik a Szürkeség,
pára-köppenyt terít magára.
Értelmét vesztett messzeség,
nem lenni határa…
Mintha festmény lenne ez,
mit Hétfő-mester festett meg.
ecsetvonása finoman kegyelmez
az árva léleknek, ki magányosan szendereg.
Majd megszűnnek a fények.
Eloszlik a ködfátyol mindenek felett.
Megindul egy perc alatt az élet.
Újabb Hétfő, s egy örök kezdet…
|
Sötétedő az égbolt,
szürke már a lég,
eltörpült végtelen-űrben
már oly kihalt a vidék.
Gyűlik a tél takaró
hullámzik, remeg,
a víz alá utaznak
izzó gyöngyszemek.
Ragyogó kékségben
hópihe száll,
óriás magányban,csak
egy sebzett madárka vár.
Drága Jenikém
Kitartás mindjárt itt a Karácsony,
/de ahogy elnézem, Te már készülsz is rá/
Legyen szép heted a zord idő ellenére.
Szeretettel gondolok Rád. Zsóka
|
Drága HoneyJen!
Szívem minden szeretetével rád gondolok!
Szeretettel: Mercedes
Ui.: Ne haragudj, hogy nem járhattam erre, sokáig nem volt alkalmas a gépem csak a napi munka ellátására! De valóban mindig szeretettel gondoltam a neten megismert barátaimra és rád, aki olyan szeretettel fogadtál! |
Hogy neked mennyi energiád van! Hihetetlen! Tényleg tetszik az új téli design. Gratulálok. Köszönöm a beírásodat - és nem utolsó sorban a szép képet. Nálunk lassan ekkora hó van, mint a képmellékleten. Az ablakon kinézve igazán szép. De sajnos én úgy látszik, hogy a "melegebb éghajlatra" készültem, mert alig várom, hogy újra nyár legyen és fejest ugorhassak a tengerbe. Legyen nagyon szép vasárnapod, millió puszit küldök: Valcsi (Azért még nem adtam fel, hogy egyszer küldjek neked e-mailt is!)
|
Szia! Nagyon szép lett az oldalad:)
|
Végre itt van a hétvége,
kimerített ez a hét,
várva várom napok óta:
jön a szombat, aludnék.
Alig pirkad, hajnal hasad,
félálomban eszmélek:
jaj, de jó a szombat reggel,
Isten ments, hogy felkeljek!
De a cicák máshogy vélik,
szerintük ez helytelen,
hogyha én a kelő nappal
a hasamat süttetem.
Vizes nózi orromhoz ér,
elfordítom a fejem,
Haramia nem adja fel,
tappancsa a kezemen.
Honesty is akcióban,
a hátamon elterül,
dorombolás sztereóban -
minden halad remekül.
Összedolgozik a két macs,
megdagasztják vállamat,
akupunktúra szükséges,
felemelő pillanat!
Majd amikor úgy látják, hogy
nem használ itt semmi sem,
Hony cica úgy gondolja,
mosdásra van szükségem…
Próbálkozom még egy kicsit,
hátha mégis alhatnék,
de úgy tűnik: leányálom,
amiben reménykednék…
Kezdődik a kergetőzés,
útban vagyok, gondolom,
jól irányzott cicatoppok
landolnak a hátamon.
Gazdi tervez, cica végez…
sóhajtozva felkelek,
nincs mit tenni, ha a cicák
úgy döntenek: éhesek.
Morgolódom, mindeközben
felnyitom a konzervet,
úgy tűnik most, hogy a cicák
bajszuk alól nevetnek.
Visszadőlök, mostmár aztán
nincsen lelkifurdalás,
csak azért is megpróbálom,
hátha nem lesz támadás.
Félálomban még felfogok
egy-egy könnyed huppanást,
egyik jobbról, másik balról -
elfáradtak a cicák.
Nyugalom és dorombolás
közben köszönt ránk a nap,
béke honol cicák táján,
én kelek, ők alszanak…
---------------------------------------------------------------
Csoda szép napot:)
Kati és Macsekok |
[Későbbi] [567-548] [547-528] [527-508] [507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|